A tudatos életet élő, önszerveződő körök tagjai gyakran kaláka formájában segítik egymást, esetenként szervezett, úgynevezett szívességbank létrehozásával is. Ennek lényege, hogy a tagok felkínálják képességeiket (vagy egyes javaikat) a többiek számára annak reményében, hogy felajánlásuk fogadókészségre és viszonzásra talál. Az esetek egy részében a felajánlások mintegy fizetőeszközként, vagy annak alapjául szolgálnak a tagok egymás közötti ügyleteiben.
A kaláka ősi formája a közösség erejének, az ön és közösségsegítésnek, közösségépítésnek és a közösség megerősítésének hatékony módszere, ahol minden résztvevő szívességi alapon végez munkát közössége egy tagjának.
Ellentmondásos, olykor szabály vagy törvénysértő is lehet az elvégzett munka, mert a törvényalkotó nem minden esetben ismeri el a szívességbankokat és kalákákat. Ha áthív a szomszéd idős néni, hogy járdájáról takarítsam el a havat, majd megkínál egy tányér forrón gőzölgő levessel, akkor a munkaügyi felügyelő extrém esetben akár azt is ellenőrizheti, hogy az általam végzett szolgáltatás (a hó eltakarítása) milyen arányban van a természetbeni juttatás (tányér leves) értékével.
Ugyanis amennyiben a (természetbeni) juttatás arányos a szolgáltatás (becsült) értékével, úgy az foglalkoztatásra irányuló jogviszony, ahol a munkaadónak és a munkavállalónak egyformán kötelezettsége van az állam felé. Persze ha a cimborám történetesen elhív a telkére, hogy segítsek neki elültetni négy-öt, akárhány fenyőfát, amiért cserébe kapok pár üveg sört, jobb esetben egy tál ételt, netán a végén még a gyűjteményéből néhány palack saját termelésű bort is átnyújtana, akkor az ellenőr hogyan számoltat el minket?
Minden tízedik kapavágást be kell szolgáltatnom az adóhivatalnak? Netán minden fenyőpalántának egy ágát kell leróni? vagy osszam meg a tányér levest, minden második korty sört, és egy palackkal a borból is adjak át az államnak? Mennyit ér egy kapavágás? Ki határozza meg, hogy az elvégzett munkámnak mi az értéke, és hogy azzal mekkora ellenérték nem arányos? Számomra a kapavágás egyfajta egy fajta fittness, a napfény és a vidéki levegő megfizethetetlen, a sör védőital, a tányér leves szükséglet, a bor pedig nem piaci termék, saját fogyasztásra készült. Ugyanígy a cimborám, aki számára felbecsülhetetlen segítség, hogy barátjával közösen ültetik a telken a fát, stb. Ez esetben alkalmi munkát végeztem, vagy szívességit?
Tekintsük át, hogy mi az, ami nem minősül foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak:
forrás: http://www.munkaugy.net/index.php?option=com_content&view=article&id=5
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényben szabályozott vállalkozási szerződés, valamint megbízási szerződés alapján végzett munka, továbbá
- a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvényben szabályozott közkereseti társaság és betéti társaság tagjának személyes közreműködése, valamint a korlátolt felelősségű társaság tagjának mellékszolgáltatásként nyújtott személyes közreműködése.
- közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvényben szabályozott önkéntes szerződés alapján végzett közérdekű önkéntes tevékenység, szövetkezet tagjának a szövetkezet részére kifejtett személyes közreműködése, ha a tag a személyes közreműködést megbízási vagy vállalkozási szerződés alapján teljesíti (2006. évi X. tv.),
- a szívességi munka
A szívességi munka olyan ellenérték nélkül végzett tevékenység, ahol a munkavégzés alapja nem egy visszterhes szerződéses kötelem, hanem baráti vagy családi kötelék. Alapvető jellemzője, hogy rokoni, baráti, jószomszédi kapcsolatokon alapul, segítségképpen zajlik. Ősidők óta létező olyan társas munkavégzés, amelynek célja nem a jövedelemszerzés, hanem egymás segítése, és nem mellékesen közösség összekovácsoló ereje van.
Fontos kiemelni, hogy ez a fajta kölcsönös szívességi munkavégzés legfeljebb egy-két napig tart, általánosan kialakult gyakorlat szerint hétvégén, ünnepnapokon. Nem életszerű, hogy valaki, valakik hosszabb időn át, ráadásul hétköznap rendszeresen szívességből dolgoznak.
A szívességi munka másik legfőbb jellemzője, hogy ellenérték nélkül történik. Vigyázzunk az ellenérték fogalmával, mert a természetbeni juttatás is ellenértéknek számít! (Pl. szállást, élelmet, téli tüzelőt kap viszonzásul a segítségért.) Nem tekinthető munkabérnek, ha a munkát végzők gesztus értékű viszonzást kapnak. (pl. egy bográcsgulyás a családi ház építésének segédmunkálatainál, kóstoló a termésből szüretkor, stb.)
A gesztus értékű juttatás olyan mértékű juttatás, amely nem áll arányban az elvégzett munka értékével, mindössze figyelmességnek tekinthető.
A tapasztalatok szerint a munkaügyi felügyelők már egy rövid ellenőrzés során is képesek eldönteni, hogy valóban szívességi munkavégzésről van-e szó, azonban ha a jelek arra utalnak, hogy munkaviszony áll fenn, ennek ellenkezőjét a foglalkoztatónak kell bizonyítania.
Számomra úgy tűnik, hogy a törvény kora szembekerült egy magasabb tudatossággal, amiből valószínűleg a tudatosság fog győztesen kikerülni. A jelenlegi rendszer sem a társadalomban, sem a gazdaságban, sem a politika és gazdaság által irányított jogszolgáltatásban nem tartható fent. Már maga a tény, hogy igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatásról beszélünk, azt jelzi, hogy az értékmérők valahol kisiklottak.
A társadalmi egyenlőtlenségek és igazságtalanságok már nem csak a „harmadik világbeli” fejlődő országok lakóit sújtják. Az Oppcupied Wall Street mozgalom ékes bizonyítéka, hogy a legnagyobb (pénzszivattyúk nyertes végén lévő) jólétnek örvendő államokban is megjelent már a változás igénye. Az sem változtat ezen a tényen, hogy az OW mozgalom résztvevői a mai politikai rendszerbe jól besorolhatók.
A változás elkezdődött, alulról szerveződik, sokakat megmozgat, és még többeket érint.
Beszolda